DrótSáska

Már régóta szeretnék politizálni egy jót (ja, hőbörögni), csak nem találom rá mostanában a megfelelő hangulatot - viszonylag jól élek, a mostani politikusoktól ugyanúgy okádnom kell, mint az előzőektől, és nem hiszek abban, hogy itt valaha valami is változni fog.

Talán az új, szokatlan az egészben, ami most ösztönöz a naplózásra az az önámításnak mértéke. Nemcsak a odafent, hanem idelent a proliknál is a panelben.

Nevezetesen ez az egész cirkusz a gazdaság körül. Sistereg az IMF (itt mindenki csípőből nyomatja, hogy ezek tulajdonképpen az illuminátus, a szabadkőműves társaság, illetve a Bildberg-csoport, ja bocs, a zsidókat ki ne hagyjam, világuralmi fiókszervezete), az EU (kiszipolyozzák, megfojtják a magyar pumát, nélkülük hejdejobb lenne itt most, lám borulnak is felfele, a spártaiak háromszázan most nem állítják meg a szoroson behömpölygő devizatartozást, még két nagyfröccs lesz, tokajiból hát, főúr), illetve az újra és újra megakadályozott államcsőd. Merthát nálunk minden kormány legfontosabb eredménye az, hogy az adott évben a tartozások elszabadult bikája elé lép és megragadja a szarvát.

Gyerekek. Gyerekek. Nyugi. Az államcsődtől nem kell félni, nem fog jönni. Az állam már csődben van.

Na, na... Nem kell rögtön a kommentmező után kapkodni, csak nyugi. Tudtad te is, ugye Józsikám? Pirike? Hát persze. Még csak nem is én mondtam ki először, ha odafigyeltél kihallottad ezt már párszor a sok-sok interjúból, cikkből, mifenéből. És nem, ne aggódj, tudják ezt az IMF-nél meg az EU-nál is. Ugyanolyan ez is mint otthon a háztartás - ha a hiteled kamatait hitelből fizeted, akkor már csődben vagy. Már régen csődben vagy. Ha a lopsz a szomszédtól, hogy kifizesd a tartozásod a fűszeresnél, akkor már csődben vagy. Ha már a pöcsödön is jelzálog van, akkor is csődben vagy.

Igen, tudom mire gondolsz - hogy ez már nagyon régóta így megy. És sajnos igazad van. Az állam nem most ment csődbe. Már régen ott van. Ki van feküdve a helye ezen a matracon. Minden évben, minden kormányzati ciklusban csak annyira futja, hogy halogatjuk az elkerülhetetlent. Ez a döbbentes bravúr az egészben, ezt  tudja a gyorsnaszád, a dübörgő pannon puma, vagy puli, vagy a faszom tudja mi: hogy még egyszer felrúgja magát felszínre levegőért, csakhogy aztán még mélyebbre süllyedjen.

Nem, sajnos nem reménykedhetsz. Tudom, most az csöpög mindenhonnan, hogy majd ha megállapodunk jól, akkor minden szép lesz megint. Nem érdekes, mennyit tudunk vagy nem tudunk összegründölni odakintről. Ugyanaz lesz mint mindig: felelőtlen ostobasággal a fekete lyukakba, illetve jól kiszámított, gondosan beolajozott csatornákon keresztül saját számlára megy majd a pénz. Egy-két évig majd bömböl a tapsvihar, ömlik a segély, a támogatás mindenhova, ropog majd a fejlesztések, sztrádaépítések pergőtüze, és mosolygó nyugdíjasok borulnak össze a Nagynemzeti Egyetemről kitóduló frissdiplomások tömegével. Lesz tűzijáték, mangalicafesztivál, átvállalt tartozás és kolbászból kerítés. Azután, azután meg majd... Hát cimbora, ami azután jön, az tényleg geci érdekes lesz.

Sajnos a szomorú az, amit már korábban is mondtam. Hogy meg lehetett volna oldani. Be lehetett volna húzni a féket. Lehetett volna egy vezetői generáció, amelyik éppen eléggé hazafi ahhoz, hogy meglépjen, és eladhatóvá tegyen politikailag gyilkosan kemény lépéseket. Amelyik elég intelligens ahhoz, hogy jó/rossz döntések aránya inkább a jó felé húzzon. Amelyik, amelyik, nem is tudom, nem is tudom hogy írjam le, amelyik kiváltja belőlem azt az érzést, amikor ránézek, hogy igen, ez is egy mocskos, hazug szarházi, de igaza van, és a helyében én sem tudnék mást csinálni, és gyűlölöm persze, de látom, hogy ez talán, talán vezet valahova. Nem holnap, nem jövőre, hanem mondjuk akár csak tíz év múlva.

Ehelyett most itt ülök, és várom, hogy becsapódjunk. Tunguska ehhez képest kutyafasza lesz.

Nem ismerem ezeket az arcokat, nem reklámot akarok nekik csinálni, de ez egy kibaszott jó kettlebell-promo.

Az előző Redlight King-es elveszett, itt van helyette egy másik. Ezt is szeretem.

Redlight King: City life

(This one goes out to the north end)
There is an old man with dirt on his hands
There is a room swept with one night stands
A live full of regret in a rock n roll band
A whole lot a debt and a pocket full of sand

There is a sick mother, cant find a lost son
and there is a father, didn't know he had one
Run down caddy in the neighbors backyard Where
The kid got shot and it all fell apart

(chorus)
Just another day in the city life
Just another day where we live or die
We're all praying through the smoked filled skies
Just another day in the city life
The city life

There is a law man and he's losin' his touch
trapped a loose cannon says he wont lose much
a prospect picked and he's earning his patch
dealt a dirty deed and he's payin' for it cash
Pressure so thick you forget how to breath
gotta get drunk just to blow off some steam
So many lights but we're kept in the dark
yea they could take it all but we still got heart

Just another day in the city life
Just another day where we live or die
We're all praying through the smoked filled skies
Just another day in the city life

There is no need to be nervous,
we were born to fight
Sons and daughters we can
take it out side

Follow the lead, lead to me to water
do what it takes, to take it from me
There ain't nothing left
you can leave me my rights
carry the lord in the city life!

Just another day in the city life
Just another day where we live or die
We're all praying through the smoked filled skies
Just another day in the city life
X2

Nem cenzúrázok, a rendszer nyelte el a bejegyzéseket. Majd írok jobbakat helyettük.

Csak hogy ne felejtsük el. Két éve ment el. Messze vol attól, hogy ő legyen a legjobb, de  igazi bunyós volt.

"The Patrician took a sip of his beer. 'I have told this to few people, gentlemen, and I suspect never will again, but one day when I was a young boy on holiday in Uberwald I was walking along the bank of a stream when I saw a mother otter with her cubs. A very endearing sight, I'm sure you will agree, and even as I watched, the mother otter dived into the water and came up with plump salmon, which she subdued and dragged on to a half-submerged log. As she ate it, while of course it was still alive, the body split and I remember to this day the sweet pinkness its roes as they spilled out, much to the delight of the baby otters who scrambled over themselves to feed on the delicacy. One of nature's wonders, gentlemen: mother and children dining upon mother and children. And that's when I first learned about evil. It is built in to the very nature of the universe. Every world spins in pain. If there is any kind of supreme being, I told myself, it is up to all of us to become his moral superior. "

Terry Pratchett: Unseen Academicals

Egyébkén most ezt nyomom:

WAR!

Mostanában egyre többen jönnek oda hozzám (kollégák, haverok, meg a riffraff), hogy hallották ezt a kettlebelles izét, és ők is ki akarják próbálni, és hogy meg miért.

Általában valahol a második mondatnál járok a rövid ismertetővel, amikor közbeszúrja (hangsúlyozom, ő jön oda hozzám azzal, hogy kipróbálná), hogy de neki

- nincs ideje

- nincs pénze

- személyre szabott edzés kell neki

- otthon csinálná

- megvenné, még a videót/könyvet is hozzá, és úgy nyomná

- etc.

Na, első pont: hagyjanak engem a picsába ezzel. Ez a legfontosabb. Ha valakinek arra van szüksége, hogy megmagyarázza saját magának hangosan, hogy miért nem akarja csinálni, akkor ne engem nézzen ki partnernek hozzá, mert engem ez felidegesít. Tehát megadom itt a választ két változatban, töltse le mindenki azt a verziót, amire szüksége van.

1. A kettlebell egy kurvajó eszköz. Megveszed, lerakod otthon az asztalra, és naponta pár percet nézegeted. Vannak róla képek, meg videók a neten, azokat is nézd meg. Jó alaposan nézd meg, mert ez egy komoly dolog, komoly embereknek. Kétnaponta száraz ronggyal törölgesd le róla a port. Beszélj arról minél több embernek, hogy te otthon kettlebellezel, és vegyenek ők is, mert ez nagyon jó. Vágjál ki újságcikkeket róla, és a melóhelyen ragaszgasd ki a faliújságra. Vegyél kettlebelles pólót és nézegesd abban, úgy még hatékonyabb. Körülbelül két hónapig csináld ezt, azután nyugodtan kidobhatod a francba, mert onnantól már akkora császár leszel, hogy az eszközre nem is lesz szükséged. Még jobb, ha eladod, legalább a kezdeti befektetésből valami vissza is jön majd, a húsz kiló tiszta izom mellé, amit felépítesz. Akkorra már úgy fogsz kinézni mint egy félisten. A Thor dvd-t két ujjal pöccinted majd a lejátszóba, hell yeah.

2. Well. Na, ha belekezdesz, súly nem fog kelleni, azt adnak edzésen. Igen, el kell járnod hozzá edzésre, és fizetned kell érte havonta. Az elején életed egyik legmegalázóbb élménye lesz. Ráébredsz, hogy elpuhultál, elhíztál, a kondíciód nulla, a mozgáskoordinációd és az egyensúlyérzéked kábé egy rokkant kacsa szintjén van. Halál egyszerű gyakorlatokat tanulsz, valószínűleg a legkisebb súllyal amit a teremben találni lehet. Odaállítanak a fal mellé, hogy a lábujjad hozzáérjen, majd guggolásokat csináltatnak veled úgy, hogy a lábujjad nem mozdulhat el, az orrod nem érhet hozzá a falhoz, és ha nincs szerencséd, akkor egy súlyt is kapsz hozzá. Mindenki, aki ott van rajtad kívül, tök érdekes gyakorlatokat csinál, baszott nagy súlyokkal, téged meg úgy kezelnek, mint egy ötévest az aknamezőn. Látványosan kevesebbet csináltatnak veled mindenből, állandóan javítgatják majd a technikádat, a tartásodat. Az első alkalmak után olyan izomlázad lesz, hogy beszarsz (garantált, a klotyóról ugyanis nem bírsz majd felkelni, edzés után ha egyszer ráültél). Nem fogod tudni végigcsinálni az edzéseket, ellentétben a  többiekkel, kiköpöd a tüdődet, állandóan az órát nézed, hogy mennyi van még ebből. Izzadni fogsz, mint a ló. Mint két ló. Szódás, ja. Fájni fog. Hónapokig csak azt érzed majd, hogy mivel most már munka után is edzésre jársz, ezért állandóan kimerült vagy. Nem elég egy héten egy alkalom. Nem elég, hogy megveszed a súlyt, a könyvet és a dvd-t, mert edzői segítség nélkül szarul fogod csinálni, elbaszod a izületeidet, és mindig fogsz rá találni egy indokot, hogy aznap miért nem csinálod. Körülbelül egy-másfél év után már lesz valami izomzatod, legalább heti két edzéssel. Két év, mire megtanulod a legalapabb technikákat tényleg jól csinálni. Hogy azután mi van, nem tudom, mert még csak 2,5 éve nyomom. Asszem, lehet hogy több. Mindegy.

Nem ígérhetek mást, csak azt, hogy kibaszottul szenvedni fogsz. Szép napot.

Vannak az életemben olyan pillanatok, amikor úgy érzem, hogyha én lennék a teremtő, akkor most rosszkedvűen, összehúzott szemmel álldogálnék a "Mű" íróasztala előtt. Ott egy pár millió, rendezetlenül egymásra dobált élet, mellette néhány nagyobb esemény soha be nem fejezett vázlata, valami felismerhetetlen, összeszoggyadt maradék a bal sarokban, és mocsokkal vastagon borított billentyűzet, sarkára ragasztva kis, sárga cetli: Sors. Aztán lesöpröm az egészet a faszba, és kinyúlt melegítőben, atlétatrikóban kibotorkálok a konyhába, hogy sörrel meg cigivel a kezemben, üres tekintettel bámuljak ki az ablakon azon tünődve: hol a picsába' lett ez így elbaszva?

Ülj vissza, nem politizálni akarok. Az már a múltkor vollt, emlékszem én is.

Szóval, sötét, de ezúttal nem viharos éjszaka volt, és mi szépen ballagtunk hazafelé az edzésről, amikor is felbukkant az a lány. Elsőre nem volt rajta semmi feltűnő: teljesen tisztességes ruha, csinos pofi, bár jellemzően túlsminkelve, dehát a tizenévesek mindig huszonnak akarnak kinézeni, lesz ez még visszafelé is, ugye. Aztán sírós, vernyákolós hangon, ahogy pl. a lányom is próbálkozik, ha szeretne valamit, rákezdte. Hogy jajhogy elnézést ne haragudjunk már (komolyan, elsőre a hanghordozás alapján az volt az érzésem, hogy valaki biztos leszúrta a pasiját a sikátorban,  és most segítséget akar kérni vagy ilyesmi), de nem tudnánk-e esetleg adni pár forintot. Odamordultam neki, hogy nem, (az odamordulva mondott nem nálam egész pontosan azt jelenti, hogy "na most húzol el a halál faszára, kicsiszívem, mielőtt felpofozlak) de azért még vinnyogott utánunk egy-két lépésnyit, hogy jajj, de tényleg csak csokira kellene (csokira, ja), mielőtt végre lekopott volna.

Igazából nem tudom úgy leírni, hogy megértsed, mennyire kiakasztott ez a kis intermezzo. Ha valaki elém ugrik egy késsel, hogy ide a pénzt, annak csak elbontom az arcát, és még bejegyzést sem írok belőle. Biztos az is baj, hogy ez már a második ilyen esetem volt. Még most is meg kell masszíroznom a halántékom, ahogy újra végiggondolom ezt az egészet, mert úgy érzem, hogy belülről valami kezdi szétnyomni a koponyámat.

Mi a faszom folyik itt?

Mi, mi a kurva élet történik itt? Mi az, hogy teljesen jól szituált, tinédzser lányok idegen férfiakat szólítanak le az utcán, hogy pénzt kolduljanak tőlük? Mondom, nem ez volt az első ilyen esetem. És mi a halálra kell neki pénz? Mert nem csokira, bazd alássan, az hótziher. Még jó ha csak cigire vagy kotonra kell, de bazmeg a hangja alapján azt is el tudom képzelni, hogy valami ütősebb anyagra koldult. Hol a retekben vannak a szülei, hogy egyáltalán megkérdezzék tőle, hogy hol járt, hogy.... hogy... hogy valamit csináljanak ezzel a kurva kölökkel, meg az összes többi kölökkel, amitől megértik, hogy ezt nem csináljuk, mert nem. Mert nincsenek rá racionális indokok, csak olyan indokok, hogy az embert arra találták ki, hogy felemelt fejjel járjon, hogy ne mástól koldulja el ami kell, azt meg főleg ne, ami igazán nem is kell. Meg arra, hogy a kölykeiből embert csináljon, ne egy véglényt, meg ne ugyanabba a szarba rángassa le őket, amiben leélte a saját életét, hanem próbálja a felfelé nyomni őket. A felfelé, az ebben az olvasatban nem az utcán van, pénzkunyerálással, ugye érted. Bármire.

És akkor, még ott van az összes többi. A mai fiatalok, mi? Hát ennyi, kellett hozzá harmincöt év, hogy az én számon is kijöjjön: ezek a mai fiatalok, bazd meg. Mi az istent mondjak azon kívül, hogy kiverném a szájukból a cigarettát a buszmegállóban, hogy sósavval maratnám le a fiúk körméről a lakkot, hogy laposfogóval szedném a ki a piercinget az arcukból, kirugdosnám az összeset a kurva e-sportjukból, meg az online pókerükből, a szoláriumból és a kibaszott kurva laza közönyükből egy pár órára árkot ásni, csakhogy tudják, hogy milyen az. Elvenném tőlük a fészbúkot, kiszedném a fejükből az mp3 lejátszót, hogy felsorokaztassam a lányokat-fiúkat a szakadó esőben a gyakorló udvarra. Ekkor érkeznék a jellegzetes kiképző őrmester kalapban, szivarcsutkával a számban, és ha ez kell, hát akkor még néger is lennék mellé, hogy elordítsam neki: ti lesztek a jövő, férgek, és most gondoskodni fogunk róla, hogy az a jövő ki is nézzen valahogy. Kérdés? Jó, akkor kezdjük...

De most komolyan. Ti, kedves barátaim, ti már nagyrészt apák és anyák vagytok. vagy hamarosan azok lesztek. Már azokat a napokat éljük, amikor otthon, a munkahelyen, az iskolában vagy az edzőteremben, de ez a söpredék bizony  már tőlünk tanul. És akkor még ott vannak a saját kölykeink, akikből szintén nem ártana valamit összehozni. Megint egy újabb szomorú tény, amit tőlem kell megtudnod: mi már nem csak a saját seggünkért, meg a saját gyerekeinkért felelünk. Most nem arról beszélek, hogy mennyi lesz a GDP húsz év múlva, hanem arról, hogy nekünk van-e gerincünk, és tudunk-e arról gondoskodni, hogy az utánunk jövőknek még inkább legyen.

Tudom, hogy most mit akarsz mondani, és nyugi, én is tudom. De hát úgyis csak a stresszért kelünk fel minden reggel, nem? Sok múlik rajtunk. Ma, mi vagyunk elől, ma nekünk kell vinni azt a szart. Nem számít, hogy a melóhelyeden hanyadik senki vagy - hidd el nekem.

Ha ezt megérted, akkor egy nap talán eljutunk valahova.

Gavin Rossdale - Adrenaline

You don't feel the pain

Too much is not enough
Nobody said this stuff makes any sense
We're hooked again

Point of no return
See how the buildings burn
Light up the night
Such pretty sight

Adrenaline keeps me in the game
Adrenaline you don't even feel the pain
Wilder than your wildest dreams
When you're going to extremes
It takes adrenaline
(You don't feel the pain)

Sail through an empty night
It's only you and I who understand
There is no plan

Get closer to the thrill
Only time will kill
What's in your eyes
Is so alive

Adrenaline keeps me in the game
Adrenaline you don't even feel the pain
Wilder than your wildest dreams
When you're going to extremes
It takes adrenaline

Run through the speed of sound
Every thing slows you down
And all color that surrounds you
Are bleeding to the walls
All the things you really need
Just wait to find the speed
Then you will achieve
Escape velocity

Too much is not enough
Nobody gave it up
Im not the kind
To lay down and die

Adrenaline
keeps me in the game
Adrenaline
you don't even feel the pain
Wilder than your wildest dreams
When you're going to extremes
It takes adrenaline

Adrenaline
Screaming out your name
Adrenaline
you don't even feel the pain
Wilder than your wildest dreams
When you're going to extremes
It takes adrenaline

(Adrenaline)

You don't even feel the pain
You don't even feel the pain
I'm going to extremes
There is nothing in between
You don't even feel the pain
You don't even feel the pain
You don't even feel the pain
You don't even feel the pain

Tetszik. Keeps me in the game.