DrótSáska

"Groat looked torn between exultation and despair. ‘But we’ve only got a bunch of old men, sir! They’re pretty spry, I’ll grant you, but . . . well, you’ve got to learn to walk before you try to run, sir!’

‘No!’ Moist’s fist thumped the table. ‘Never say that, Tolliver! Never! Run before you walk! Fly before you crawl! Keep moving forward! You think we should try to get a decent mail service in the city. I think we should try to send letters anywhere in the world! Because if we fail, I’d rather fail really hugely. All or nothing, Mr Groat!’"

- Terry Pratchett: Going postal -

Azt hiszem, ehhez nem kell semmit hozzátennem.

Pörzsöny: kirándulóhely piromániásoknak.

Szép napot.

:drool:  0:24-nél szabályos pisztoly-elvétel, Krav Maga. Gyönyörű. A taposó rúgása is nagyon szép.

Néha a könyvesboltban mazsolázgatva teszek egy kitérőt olyan könyvek felé, amiknek a témája alapvetően érdekelne, de  végül én azért mégis inkább Pratchettekre költöm a pénzemet. Például bele-bele olvasok a whiskykről szóló könyvekbe. Egyszer az egyik ilyennel sokáig szemeztem. Voltak benne színes képek finomítókról, meg természetesen a szóban forgó szeszekről is. Azt hiszem azért nem vettem meg, mert olyan kurva felvágós módon volt megfogalmazva a szövege. Olyanokat írtak benne, hogy karamellás, meg gyümölcsös, meg aranyfényű, meg az összes ilyen nevetséges marhaság, amit gondolom a borászoktól vettek át, és aminek olyan nagy divatja van mostanában. Misztifikáció, elhitetni veled, hogy itt most valami egészen magasztos dologról van szó, és nem csak egy baromi ütős kis piáról.

Ma is a kezembe akadt egy ilyen szeszes könyvecske. Nem csak a whiskyről, hanem más töményekről is ír. Találomra felütöttem, és az első pár sor amit elolvastam belőle, valahogy így nézett ki:

"A tequilában nincs hernyó. A mezcalospalackban olykor találunk hernyót, az agávén élősködő guasnót. Vajon miért? Egyesek szerint távol tartja a gonosz szellemeket, valójában nem más, mint egy marketingfogás, azoknak, akik elég hülyék és/vagy részegek ahhoz, hogy lenyeljenek egy férget"

A gondolom az üdvözölt vigyort el tudod képzelni az arcomon. Természetesen megvettem a könyvet.

Megfáztam, úgyhogy elmentem orvoshoz.

Hátradőltél a székben, mi? Te már tudsz valamit. Szóval, hivatalosan 8-12-ig rendel a doktornénim, úgyhogy fél kilencre bementem a rendelőbe, had legyen ideje a tömegnek felgyűlni. Vittem egy könyvet is, és ezzel azt hittem, fel is készültem mindenre.

Kilenc órakor érkezett meg az orvos, és kezdte a napot. Első kurvaanyád pont bejegyezve. Odajött hozzám az aszisztens, és megkérdezte a nevemet - megmondtam. Jó, biztos a hó miatt késett, de mostmár minden haladni fog legalább valamerre. Áhítattal lesem az ajtót, ahova természetesen tilos bekopogtatni, mert azzal zavarod a rendelést.

Ekkor negyed óráig nem történt semmi. Kijön egyszer a segéd, kezében egy csomó papírral. Elmegy a folyosón. Tíz perc múlva visszajön. Látványosan nem vesz tudomást a padon ücsörgőkről (a betegek, ugye). Újabb tíz perc szünet. Bemegy az első beteg. Hosszú csend. Valaki érkezik, kopog, bemegy, mindenkit beelőzve. Neki szabad, dehát ugye egy csomó ember van a világon, akiknek szabad olyan dolgokat, amiket nekem nem. Ez egy ilyen hely.

Jó kisfiú, nem vicsorog.

Ezután eltelik egy óra. Közben bemegy valaki, akiről az aszisztens elmagyarázza, hogy ő időpontot kért, ezért mehet előbb. Jó.

Egy ajtóval arébb fogorvos. Ő ezalatt feldolgozott hat beteget. Mi még mindig ugyanott tartunk. Érkezik egy cigány, megkérdezi tőlem, hogy lehet bejutni a doktornőhöz. Mondom neki, várni kell, és majd ha kinéz a segéd, odaadod neki a kártyádat. Asszongya az nem jó, mert sokáig tart. Ja, haver, én aztán tudom.

A fejem lágyan zúg közben, a huszadik cafatosra fújt zsebkendőt hajítom a kukába. Mellettem egy szimpatizáns nénike megkérdezi, hogy ugyan, megfáztam-e? Igen, megfáztam sajnos. Az önuralmam utolsó morzsájával összeszorítom a pofámat, hogy ne vessem oda foghegyről, hogy beszélgetni meg aztán végképp nincs kedvem.

Megint érkezik valaki, ő is bemegy. Csak receptet írat fel, csicsergi vidáman, nem tart soká. Neki már kopognia sem kell.

Megint bemehet egy beteg. Húsz percig van bent. Tizenegy óra van, kábé két órája ülök, és bámulom az ajtót. Végre nyílik, a cigány beslisszol. Drótsáskánál elfogy a cérna, utána megy. Kérdezem, nem zavarja-e, hogy most én következem. Asszongya csak egy pillanat, és elkezd hadarni a dokinak, hogy ő a pszichiátriáról jött, és kell neki valami gyógyszer. Az orvos papírt kér, az nincs. Végre eltakarodik. Az orrán lévő sebek alapján mondanám, hogy valami drogos lehetett.

Ahogy látom, megfázott, moslyog a hatvan év körüli doktornő. Igen - csikorog az állkapcsom, ahogy a "Meg bazdmeg"-ből "Igent" formázok. Fonendoszkóp, a kötelező öklendeztetés a kis falapáttal. Itt egy kicsit elbizonytalanodik, mert ugye nem szeretné, ha két óra várakozás után ennyivel kiábrándítana. Érzi, hogy valamit még szolgáltatnia kellene. Hirtelen ötlettel megméri a vérnyomásom. Még így is csak tíz perc. Hát ez van. Talán még kitalálna valamit, de hangsúlyosan megkérdezem tőle, hogy akkor végeztünk, ugye?

Recept, táppénzpapír, istenhozzád.

Megnéztem, egy hónapban a fizetésemből kábé harminc rugót levonnak egészségügyre. Az egy évben ugye háromszázhatvanezer. Évente ha egyszer megyek orvoshoz, sokat mondok. Tehát háromszázhatvanezerért kaptam két óra melegedőt egy padon és egy tíz perces vizsgálatot. A gyógyszert már ugye nekem kell megvennem.

 Tudok élni. A faszom ebbe az egészbe.

Egyre többen írnak a választásokról, mert ugye nekünk ilyen is lesz. Ez tényleg a demokrácia csúcspontja. Izgi kis téma ez, hm?

Hé, ismered te is a szöveget, ugye? Mindenképpen muszáj elmenni, mert ha nem szavazol, akkor nincs jogod sírni, hogy mér' ez van, vagy mér' az van. Logikus. Akkor számítasz komoly, felnőtt embernek. Beírhatsz a lapodra egy felnőttpontot, és ha összejön belőle tizenkettő, hát akkor jól csináltad.

Szerintem meg ne menjetek el szavazni. Választani, na. Ez itt a kulcsszó.

Itt ugyanis nem választhatsz. Hiába mondják neked, hogy de igen, valójában de nem. Szomorú, de ez van. Bocs, hogy tőlem kell megtudnod, ráadásul pont most.

Tudod, a demokrácia nem arról szól, hogy az emberek megválasztanak egy csoportot, és az aztán azt csinálja, amit a választóik szeretnének. Én voltam egy párszor szavazni. Newsflash: még amikor a nyertes oldara szavaztam, akkor sem azt történt, amit látni akartam. Nagyon nem. A demokrácia, a hatalom kurva sok idő alatt kifejlesztett módszere, amivel végre ténylegesen konzerválni tudta önmagát. Nem az elképzeléssel van a baj, mert én például értékelem, hogy nem basznak pofán a gumibottal, amikor szidom a kormányt, és lehet kapni Pratchett könyveket is akármelyik boltban. Szeretem a stabilitást, úgy általában.

Úgyhogy idehaza mindig ez lesz, tudod? Mi is átszereltük a nagy magyar tankot demokráciára, és most ezzel megyünk. Bebetonoztuk a társadalmi struktúránkat, a vezetői rétegünket, a gondolkodásunkat. Sajnos rosszkor, nálunk akkor ütött be az üzemmódcsere, amikor alkalmatlan mentalitású, erkölcsű és képességű emberek voltak odafent. Azóta meg újratermelik magukat. Választhatsz akárkit, tökmindegy.

Ja persze, van még a szélsőségekkel való riogatás. Régen Csurka, ma meg a Vona, aztán majd lesz egy másik bohóc. Lazíthatsz, amikor bejutnak a parlamentbe, nem fognak deportálni, mert mondjuk a nagyanyád folyékonyan beszélt héberül. Nem fogják bezárni a kedvenc kocsmádat, és a gárdabalfaszok sem fognak ott feszíteni a fekete bocskaiban minden utcasarkon. A rendszer ennél jobban működik. Elmerülnek majd az osztozkodásban, és kábé fél év alatt rájönnek, hogy a nagy számonkérés helyett jobb nekik, ha négy évig kultúráltan harácsolnak. Persze, az elején pörögnek majd, mint a búgócsiga, de az csak a kötelező cirkusz. Nekem is mindig hőzöng a Húsfejű, ha aludni kell menni, aztán megkapja a kötelező 4-5 meséjét, meg a kakaót, és bevágja a szunyát.

Ezen a rendszeren nem tudsz változtatni. Nálunk ez nem működik. Kábé húsz éve próbáljuk, de nem megy. Itt nincs opció. Ha alaposabban megnézed, ugyanazokat a köröket futjuk le mindig. Nálunk nincs politika.

Annyit tehetsz, hogy szarsz rájuk. Van egy csomó más dolgod is, minthogy aszisztálj ehhez a bohózathoz. Ha azt akarod, hogy itt valami jobb legyen, akkor ne szemetelj, ne baszd szét a buszmegállóban az plexikunyhót, és ne kapj dührohamot, ha valaki véletlenül meglöki a könyököd a teszkóban. Ne menj el szavazni, nem érdemes.

Mindegy, ha mégis elmész, azért még haverok maradunk.

Beígértem, hogy hozzárakom a magamét az eggyel lejebb felvázolt Mopork-BKV sztrájk párhuzamhoz.

Belekezdtem. Próbáltam pontokba szedni. Már az első pont fél oldal lett, és a végén már a képernyő sarkából is fröcskölt a veszett kutya hab. Mondjuk akkor már inkább ott jártam, hogy ebben az országnak nevezett vonatszerencsétlenségben miért nem működik soha semmi.

Mindegy. Hál' istennek elálmosodtam annyira, hogy a kifejtés helyett egy rövid kanyarral eljussak a konklúzióig: megérdemeljük a faszba ezt a helyet, ezt a rohadt, megrekedt mentalitást és annak következményeit. Az irány jó, gyorsulunk mint a kurvaélet, és a jövőkép is sziklaszilárd. Azt hiszem, ide tényleg az kell, hogy végre becsapódjunk a gödör fenekére.

Szóval, nemrég újraolvastam a Night Watch-ot Pratchettől. A buszos sztrájk minden kurva balfaszának ajánlok szeretettel egy részletet belőle. Hosszú, de jó. Aztán majd a következő posztban hozzácsapom a saját gondolataimat is, most olvass:

   "Vimes climbed back up the barricade. The city beyond was dark again, with only the occasional chink of light from a shuttered window. By comparison the streets of the Republic were ablaze.

   In a few hours the shops out there were expecting deliveries, and they weren't going to arrive. The government couldn't sit this one out. A city like Ankh-Morpork was only two meals away from chaos at the best of times.

   Every day, maybe a hundred cows died for Ankh-Morpork. So did a flock of sheep and a herd of pigs and the gods alone knew how many ducks, chickens and geese. Flour? He'd heard it was eighty tons, and about the same amount of potatoes and maybe twenty tons of herring. He didn't particularly want to know this kind of thing, but once you started having to sort out the everlasting traffic problem these were facts that got handed to you.

   Every day, forty thousand eggs were laid for the city. Every day, hundreds, thousands of carts and boats and barges converged on the city with fish and honey and oysters and olivesand eels and lobsters. And then think of the horses dragging this stuff, and the windmills... and the wool coming in, too, every day, the cloth, the tobacco, the spices, the ore, the timber, the cheese, the coal, the fat, the tallow, the hay EVERY DAMN DAY...

   And that was now. Back home, the city was twice as big...

   Against the dark screen of night, Vimes had a vision of Ankh- Morpork. It wasn't a city, it was a process, a weight on the world that distorted the land for hundreds of miles around. People who'd never see it in their whole life nevertheless spent their life working for it. Thousands and thousands of green acres were part of it, forests were part of it. It drew in and consumed...

   ... and gave back the dung from its pens and the soot from its chimneys, and steel, and saucepans, and all the tools by which its food was made. And also clothes, and fashions and ideas and interesting vices, songs and knowledge and something which, if looked at in the right light, was called civilization. That's what civilization meant. It meant the city.

   Was anyone else out there thinking about this?

   A lot of the stuff came in through the Onion Gate and the Shambling Gate, both now Republican and solidly locked. There'd be a military picket on them, surely. Right now, there were carts on the way that'd find those gates closed to them. Yet no matter what the politics, eggs hatch and milk sours and herds of driven animals need penning and watering and where was that going to happen? Would the military sort it out? Well, would they? While the carts rumbled up, and then were hemmed in by the carts behind, and the pigs escaped and the cattle herds wandered off?

   Was anyone important thinking about this? Suddenly the machine was wobbling, but Winder and his cronies didn't think about the machine, they thought about money. Meat and drink came from servants. They happened.

   Vetinari, Vimes realized, thought about this sort of thing all the time. The Ankh-Morpork back home was twice as big and four times as vulnerable. He wouldn't have let something like this happen. Little wheels must spin so that the machine can turn, he'd say.

   But now, in the dark, it all spun on Vimes. If the man breaks down, it all breaks down, he thought. The whole machine breaks down. And it goes on breaking down. And it breaks down the people."

Helló. Ártalmatlan húsfejű vagyok, a 2010-es év reklámarca. Lazíts, engedelmeskedj, és akkor idén is minden simán fog menni, meglátod. Most például hozol nekem üdítőt meg sütit, és megnézed velem a Barbis rajzfilmet.

Megy ez, látod...

A hó esik, és ahogyan errefelé mindig, ez most is tökéletes indok arra, hogy a közlekedés megbénuljon, lerohadjanak a vonatok, és a probléma megoldásában illetékes személyek belenyögjék a pofádba, hogy hátööö... akkor maradjon inkább mindenki otthon, amíg esik a hó. A makogó pánikot, a béna vigyorgást, vagy a megjátszott, magabiztos arckifejezést (gyöngyöző homlok kötelező kellék) biztosan el tudod képzelni hozzá. 15-20 centi hó, bazdmeg.

Én a kötelező dugóban araszolva meg arra gondoltam, hogy talán ha a szemközti sávban haladó hókotró elején az a szar úgy lenne beállítva, hogy mondjuk ne a szélső sávból a belsőbe tolja a havat, hanem az út szélére, akkor ez egy szebb és jobb világ lenne. 

Igazából már nem akarom, hogy ez itt egy normális hely legyen. Már csak azt szeretném, hogy megérjem, és végignézhessem, amikor ez az egész bedől a faszba.

Említettem, hogy nemrég bementem egy hivatalba apám elhalálozásának kapcsán? Felvették az adataimat, elkérték a papírokat, majd hazaküldtek, és utána kaptam egy levelet tőlük, hogy menjek be személyesen, további ügyintézésre.

Honnan szerez egy ember a lakótelep közepén vadászpuskát? Ez az egy problémám van, miközben annyira várom a már régóta esedékes, régimódi, -verődjünk bandába-fosztogassunk-barikádozzunk-furgonokkal és buszokkal portyázzunk-lövöldözzünk-útszélén zabáljuk a löncshúskonzervet- anarchiát.

Én már tényleg csak ezt várom. A Nagy Betli, így fog bevonulni az egész a történelembe.

De tényleg, annyira előttem van, ahogy az osztrák határon elbúcsúzom a lányomtól (aki addigra kurvára sikeres lesz valamiben, és tuti állás, meg dögunalmas, viszont boldog élet várja odaát), kiveszem a puskát, a lőszert és egy hátizsáknyi konzervet a csomagtartóból, majd megindulok a közelben várakozó, odahegesztett vasakkal megerősített ZIL-130 felé, minek az elején ott figyel a fentebb említett, elbaszott kotrólapát is (természetesen rá van festve egy cápa-fogsor).

- Apa, és veled most mi lesz? - szól még utánam aggódva (nem a kotrólapát, hanem a lányom).

Megfordulok, ember olyan gonosz vigyort még nem produkált, mint én fogok akkor.

- Most kislányom? Most Apa mulatni fog.

Még mindig esik a hó. Ilyenkor legalább kinéz valahogy ez a város.