DrótSáska

Már régóta szeretnék politizálni egy jót (ja, hőbörögni), csak nem találom rá mostanában a megfelelő hangulatot - viszonylag jól élek, a mostani politikusoktól ugyanúgy okádnom kell, mint az előzőektől, és nem hiszek abban, hogy itt valaha valami is változni fog.

Talán az új, szokatlan az egészben, ami most ösztönöz a naplózásra az az önámításnak mértéke. Nemcsak a odafent, hanem idelent a proliknál is a panelben.

Nevezetesen ez az egész cirkusz a gazdaság körül. Sistereg az IMF (itt mindenki csípőből nyomatja, hogy ezek tulajdonképpen az illuminátus, a szabadkőműves társaság, illetve a Bildberg-csoport, ja bocs, a zsidókat ki ne hagyjam, világuralmi fiókszervezete), az EU (kiszipolyozzák, megfojtják a magyar pumát, nélkülük hejdejobb lenne itt most, lám borulnak is felfele, a spártaiak háromszázan most nem állítják meg a szoroson behömpölygő devizatartozást, még két nagyfröccs lesz, tokajiból hát, főúr), illetve az újra és újra megakadályozott államcsőd. Merthát nálunk minden kormány legfontosabb eredménye az, hogy az adott évben a tartozások elszabadult bikája elé lép és megragadja a szarvát.

Gyerekek. Gyerekek. Nyugi. Az államcsődtől nem kell félni, nem fog jönni. Az állam már csődben van.

Na, na... Nem kell rögtön a kommentmező után kapkodni, csak nyugi. Tudtad te is, ugye Józsikám? Pirike? Hát persze. Még csak nem is én mondtam ki először, ha odafigyeltél kihallottad ezt már párszor a sok-sok interjúból, cikkből, mifenéből. És nem, ne aggódj, tudják ezt az IMF-nél meg az EU-nál is. Ugyanolyan ez is mint otthon a háztartás - ha a hiteled kamatait hitelből fizeted, akkor már csődben vagy. Már régen csődben vagy. Ha a lopsz a szomszédtól, hogy kifizesd a tartozásod a fűszeresnél, akkor már csődben vagy. Ha már a pöcsödön is jelzálog van, akkor is csődben vagy.

Igen, tudom mire gondolsz - hogy ez már nagyon régóta így megy. És sajnos igazad van. Az állam nem most ment csődbe. Már régen ott van. Ki van feküdve a helye ezen a matracon. Minden évben, minden kormányzati ciklusban csak annyira futja, hogy halogatjuk az elkerülhetetlent. Ez a döbbentes bravúr az egészben, ezt  tudja a gyorsnaszád, a dübörgő pannon puma, vagy puli, vagy a faszom tudja mi: hogy még egyszer felrúgja magát felszínre levegőért, csakhogy aztán még mélyebbre süllyedjen.

Nem, sajnos nem reménykedhetsz. Tudom, most az csöpög mindenhonnan, hogy majd ha megállapodunk jól, akkor minden szép lesz megint. Nem érdekes, mennyit tudunk vagy nem tudunk összegründölni odakintről. Ugyanaz lesz mint mindig: felelőtlen ostobasággal a fekete lyukakba, illetve jól kiszámított, gondosan beolajozott csatornákon keresztül saját számlára megy majd a pénz. Egy-két évig majd bömböl a tapsvihar, ömlik a segély, a támogatás mindenhova, ropog majd a fejlesztések, sztrádaépítések pergőtüze, és mosolygó nyugdíjasok borulnak össze a Nagynemzeti Egyetemről kitóduló frissdiplomások tömegével. Lesz tűzijáték, mangalicafesztivál, átvállalt tartozás és kolbászból kerítés. Azután, azután meg majd... Hát cimbora, ami azután jön, az tényleg geci érdekes lesz.

Sajnos a szomorú az, amit már korábban is mondtam. Hogy meg lehetett volna oldani. Be lehetett volna húzni a féket. Lehetett volna egy vezetői generáció, amelyik éppen eléggé hazafi ahhoz, hogy meglépjen, és eladhatóvá tegyen politikailag gyilkosan kemény lépéseket. Amelyik elég intelligens ahhoz, hogy jó/rossz döntések aránya inkább a jó felé húzzon. Amelyik, amelyik, nem is tudom, nem is tudom hogy írjam le, amelyik kiváltja belőlem azt az érzést, amikor ránézek, hogy igen, ez is egy mocskos, hazug szarházi, de igaza van, és a helyében én sem tudnék mást csinálni, és gyűlölöm persze, de látom, hogy ez talán, talán vezet valahova. Nem holnap, nem jövőre, hanem mondjuk akár csak tíz év múlva.

Ehelyett most itt ülök, és várom, hogy becsapódjunk. Tunguska ehhez képest kutyafasza lesz.